Az implantátum töltőanyagáról

A klasszikus, immárom közel 50 éve kapható, bár mindig újabb és újabb technikai megújuláson áteső töltőanyag a folyékony szilikon gél (non-kohezív gél) és a másik töltőanyag, a fiziológiás sóoldat.

Csak röviden jegyeznénk meg, hogy sok újdonság nem állta meg a próbát, és évekkel ezelőtt kivonták őket a forgalomból, mint a szójaolajjal vagy a hydrogéllel töltött implantátumok.



A két eredeti töltőanyag hátránya egy szóban foglalható össze: elszivároghatnak. Ez a szivárgás általában évekkel, vagy jó évtizeddel a beültetésük után fordul elő, ezért is mondjuk, hogy 10 év után, ha sérülésmentesek is ezen implantátumok, cseréjük javasolt.

Az utolsó generációs implantátumom viszont már olyan, ú.n. koheziv gélt tartalmaznak, amely nem tud elszivárogni (talán ezért zselésnek is nevezik), és így a szervezetben több évtizedet is eltölthet amellett, hogy mind az implantátum, mind pedig a mell megtartja a beültetésnél elért formáját.

Ezért is hívjuk ezeket az implantátumokat forma állandó vagy forma stabil implantátumnak.
Egy neves plasztikai sebészt, Michael Sheflan-t  idézve:
„A formastabil implantátumok adnak csak forma stabil melleket”.

Koheziv géles implantátumot először Magyarországon a Mediburg Klinika, személy szerint dr Szemerey B. István ültetett be 1997-ben.
A témáról többet pedig a Szemerey-Bajusz-Hedén „Mellnagyobbítás anatómiai implantátummal” című könyvből olvashatnak.