A kevésbé invasív, úgy nevezett minimál invazív eljárások közé verekedte be magát a fonal módszer. Segítségével gyorsan, ambulánsan, helyi érzéstelenítésben lehet a beavatkozást elvégezni, kisebb megterhelés és rövidebb műtét utáni regenerációs időt igényel.
Az első fonal a Sulimanidze által felfedezett Aptos szál volt, melyet hamarosan az aranyszál követett. Mindkét módszer ma is használatos. Jellemzőjük, hogy a nem felszívódó fonal a bőrön hatol át, a mélyebb szöveteket keresztezi és ismét a bőrön keresztül hagyja el a szervezetet. Az áthúzás után a bőrből kiálló részeket a sebész levágja. Hatása nem váltotta be a várható elvárást, néhány hónaptól 1 évig terjed. Az aranyszálról leírták, hogy környezetével kémiai reakcióba lép, s aki erre érzékeny, annál gyulladást okozhat.
A fonalmódszerek legújabb válfaja az ú.n. PDO fonalak használata. Ezeket a fonalakat ambulánsan (a Botox kezeléshez vagy a töltőanyagok beadásához hasonlóan) végezzük. A fonalak felszívódóak, de 1,5-2 évre egy feszességet adnak a beadott területnek. Ezt azzal érik el, hogy a bőr alatt lebontódnak lassan, s ez alatt egy finom hegesedés, felette a bőrön pedig egy feszülés fog végbemenni. A beadást, majd a felszívódást követően ismételhető.
A beavatkozás ambuláns, általában helyi érzéstelenítésben végezhető.
